Juhász Katalin interjúja Haraszti Máriával az Új Szó mellékletében, 2010. szeptember 24.
Nap: 2010. szeptember 25.
A kötetet összeállította és szerkesztette Bodnár Gyula. A hetedik művészet, a kinematográfia, bámulatos pályát futott be alig valamivel több,mint száz év alatt. Emellett az egyik legnépszerűbb, ha nem a legnépszerűbb művészeti ággá vált világszerte.
Nem feltétlenül kell belelapoznunk filmtörténeti kiadványokba, hogy megállapíthassuk, maga a termés mennyiségi szempontból szinte felbecsülhetetlen, de az értékek tekintetében sem kevés az, amivel a filmművészet mind a mai napig hozzájárul az egyetemes emberi kultúra gyarapításához. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, vajon mit tudunk a mozgóképről mint vizuális műfajról, mitől jó egy film, mi az, amitől kiemelkedő teljesítményként marad meg emlékezetünkben.
Erre is megpróbál válaszolni az a negyvennégy szlovákiai magyar író, költő, újságíró, akik egy-egy kedves filmjükről vallanak e kötetben, számos esetben felidézve a hozzá fűződő személyes élményeiket, emlékeiket. A Kedves filmem valójában azoknak az írásoknak a gyűjteménye, melyek a címével azonos cím alatt a Katedrában, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjában jelentek meg 2004 szeptembere és 2009 júniusa között. Tehát öt tanéven át, a lap szerkesztőinek ama szándéka nyomán, hogy olvasmányos személyes vallomások, kisesszék formájában a filmesztétika is szerepeljen a Katedra kínálatában. Ilyenképpen a filmtörténeti- és elméleti munkák, monográfiák végtelen sorában, különösenpedig az írott sajtóban, valamint a világhálón online megjelenő, gyakran felületes kritikák és reflexiók, s tegyük még hozzá, a bulvár megállíthatatlan térnyerésének korában üde színfoltot jelenthet a Kedves filmem az olvasó számára. Azokra a kiadványokra emlékeztet például, melyekben irodalmárok elemzik, fejtik ki véleményüket, miért szép egy-egy vers, vagy miért éppen azt választották, amit választottak a „kimeríthetetlen tengerből”. Természetesen ahány szerző, annyiféle film, annyiféle megközelítés – Chaplin Aranylázától Tarantino Ponyvaregényén át Palásthy György A szalmabábuk lázadásáig.
S akarva-akaratlanul – noha az egyes alkotások keletkezése között nagyobb időszakok is felfedezhetők, és nem szólnak írások olyan korszakos teljesítményekről,mint például az Aranypolgár, a Casablanca, a Kifulladásig, a Ballada a katonáról, a Van, aki forrón szereti, a Szigorúan ellenőrzött vonatok vagy A keresztapa, hogy csak néhányat említsünk az egyetemes kincsestárból – egyfajta stílustörténeti kép is kikerekedik előttünk, vagyis ahogy változott a filmek közlési eszköztára és módja, formanyelve. Ugyanakkor megannyi leágazás történelmi eseményekbe, emberi és közösségi sorsokba, a társadalom, az egyén és a hatalom viszonyának különböző szféráiba. Melyek, az alkotók oldaláról nézve, ihlető, ötletadó forrásként szolgáltak egyszersmind. Stílusosan szólva, színes kockákból egyberendezett mozgóképsorozat a Kedves filmem. Kis filmkalauz – mindenkinek.
Tartalomjegyzék:
Duba Gyula: Aranyláz
Juhász Katalin: Ponyvaregény
Ravasz Myrtill: Száll a kakukk fészkére
Csicsay Alajos: Hyppolit, a lakáj
Szászi Zoltán: Szindbád
Németh Zoltán: Nyocker
Pénzes István: Baraka
Nagy Attila: Indul a bakterház
Vida Gergely: Neo vs. Mr. Anderson
Rácz Vince: Cinema Paradiso
Lacza Tihamér: A vasember
Ardamica Zorán: A suttogó
Bárczi Zsófia: Mephisto
Mészáros András: A vihar kapujában
Menyhárt József: Blöff
Polgár Anikó: Mia aioniota kai mia mera
Csehy Zoltán: Áldott mélységek
H. Nagy Péter: Alien-sorozat
Hajtman Béla: Az andaluziai kutya
Vojtek Sándor: Berlin fölött az ég
Pénzes Tímea: Magnólia
Karaffa János: Mansfeld
Vajkai Miklós: A zongorista
Kocúr László: Super Size Me
Tőzser Árpád: Volt egyszer egy vadnyugat…
Tallósi Béla: Országúton – Ház a sziklák alatt
Juhász Dósa János: A sziberiai borbély
Mislay Edit: Amerikai szépség
Cs. Liszka Györgyi: Hair
Kövesdi Károly: A medve
Kovács Magda: A nagy kékség
A. Szabó László: Vezeklés
Karaffa Attila: A tizedes meg a többiek
Bodnár Gyula: A hét mesterlövész
Lacza Éva: Andrej Rubljov
Lelkes Vince: Derszu Uzala
Molnár Norbert: Titkok és hazugságok
Szemet Edit: Veszedelmes viszonyok
Haraszti Mária: Osud prasiatka
Nagy Erika: Abigél
Bokora Ákos: The Simpsons
Csibrányi Zoltán: Elfújta a szél
Tóth László: Florida, a Paradicsom
A. Kis Béla: A szalmabábuk lázadása
A Magyar Hírlap kérdései, 2010 tavasza:
Az Önök kiadója újszerűnek tekinthető a szlovákiai piacon. Mi az, amiben meg tudná jelölni egyediségüket?
A MEDIAN kiadó nem tekinthető újszerűnek, több évtizedes következetes munka áll mögötte és erős szakmai hagyományokra és képzettségre épít. Ha valamiben egyedi, akkor éppen abban, hogy komoly munkát fektet a kéziratok felkutatásába, szerkesztésébe és a kiadványok népszerűsítésébe.
Szlovákiai magyar kiadónak tartják-e magukat?
A kérdés érthetetlen számomra. Mi más lennénk? Elsősorban szlovákiai magyar szerzők által létrehozott értékeket közvetítünk. Bár ez sokak szerint szélmalomharc, de úgy gondolom, ezeknek a könyveknek meg kell születniük, meg kell jelenniük ahhoz, hogy a hazai magyar irodalom mozgásban maradjon. Emellett minden műnek, ami a kortárs ember számára hordoz magában mondanivalót, helye, célja, hatása van. Azon kívül az értelmiségi, az író feladata az, hogy a társadalom működését figyelje, bírálja. És mostanra, ebben egyre sikeresebbek és elfogadottabbak a nők is, akiknek a munkásságára különösen figyelünk, hiszen amúgy még mindig nincsenek egyenlő eséllyel jelen ebben a térségben.
Szlovákiában elég sok kiadó foglalkozik magyar kiadványok megjelentetésével. Ön szerint szükség van-e valamennyire?
Azt, hogy mire van szükség, a keresletnek kell eldöntenie, nem megint egyéneknek vagy csoportoknak valahol. Az „elég sok” valószínűleg arra utal, hogy kommersz cégek is fölvállalnak magyar kiadványokat. De ezeket nem szabad egy zsákba rakni a szépirodalmat, tanulmányköteteket, műfordításokat és más szakmai kiadványokat megjelentető, profi magyar kiadókkal, amelyekből egyáltalán nincsen sok: felelős szakmai munka csak a Madách-Posonium, a Kalligram, Nap, Lilium Aurum, AB-ART és a MEDIAN kiadóban folyik. Az időközben leállt kiadókat itt most nem említem, a sikeres Méry Ratio pedig Magyarországon működik hazai fejléc alatt…
Hogyan tudnak fennmaradni?
Önkizsákmányolással. Több lábon állással. (A könyvek mellett a MEDIAN kiadóban hazai magyar előadók hanglemezeinek kiadásával, valamint dokumentumfilmek készítésével is foglalkozunk.) Működési költségre, alkalmazottak megfizetésére, szakmai képzésre, termékeink piacra juttatására, külföldi terjesztésére, az értékes kötetek idegen nyelvre való fordíttatására, a valódi, komoly szakmai jelenlétre sehonnan nem tudunk forrásokat szerezni, miközben nyilvánvaló és köztudott, hogy az általában nem nagy példányszámú, kortárs, kísérleti vagy pályakezdő művek gondozása, kiadása eleve veszteséges. Szakmailag, emberileg igényes és nehéz munka. Igazából nem tudunk elrugaszkodni, mert a pénztelenség ördögi köréből csak az értékteremtés feláldozásával lehetne kijutni, az pedig nem lehet a célunk, az más jellegű könyvtermelő vállalatok felségterülete. A szépirodalmi könyv- és lapkiadók anyaországi támogatása az utóbbi években sírnivalóan alacsony, legalábbis mindazok számára, akik érdekeiket nem tudják politikai utakon-módokon érvényesíteni. Ha nem sikerül fennmaradnunk, ha a gazdasági válság oltárán megint a kultúrát áldozzák fel elsőként, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek nemcsak a szlovákiai magyar értelmiségre és kultúrára nézve, hanem az egész közösségre is.