Örömünnep volt 2010. október 7-én délután a Nemzeti Színház stúdiójában: születésnapján köszöntötték Berek Katit, a Nemzet Színészét, s bemutatták most megjelent Tájkép magammal című életrajzi kötetét (lejegyezte Ézsiás Erzsébet), amely a Papirusz Book Kiadó gondozásában jelent meg.

Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, Sebő Ferenc és együttese (mármint a régi), Mártha István, Lázár Kati, Galkó Balázs (az egykor volt 25. színházasok) a színpadon, megszámlálhatatlanul sok pályatárs (köztük Ferrari Violetta is) a nézőtéren köszöntötte Berek Katit.

Örömünnep volt a Nemzetiben, mert egy olyan művészasszonyt köszöntöttek, aki nagy-nagy akaraterővel leküzdötte betegségét, ismét megtanult járni, beszélni, mi több, emlékezni…

Ézsiás Erzsébet újságíró, művészeti szakíró, színikritikus – aki időnként megtiszteli a Teraszt is írásaival –, többek között Az éjszaka sárkányai, a Babanapló, A hit pajzsa című könyvek szerzője, Básti Lajos, Mészáros Ági, Pitti Katalin portrékötetének írója most Berek Kati visszaemlékezését jegyezte le.

A kisebb-nagyobb megszakításokkal, nyolc év munkájával készült kötet csokorba gyűjtötte Berek Kati emlékezését a gyerekkorról, a pályára kerülésről, az anyaszerep örömteli pillanatairól, a csalódásokról, a küzdelmes pályáról, a betegséggel való harcról.

A könyv borítóját Inkey Tibor fotóművész híres portréja alapján Madarassy István ötvös-, szobrászművész tervezte.

Berek Kati színesen, élvezetesen, mindig pontosan fogalmaz. A szöveg formába öntésében, az ismétlődések kigyomlálásában, a lényeges és lényegtelen dolgok, események, felidézésében bizonyára jó partnere volt Ézsiás Erzsébet.
Sodró lendületű a kötet, miközben egy küzdelmes pályakép során felelevenedik a magyar színházművészet több mint félévszázados története.
A Berek–Ézsiás szerzőpáros a történelmi hitelesség, a szociográfiai pontosság szem előtt tartásával őszintén tárja fel azokat a színházi kulisszatitkokat, emberi és művészi gyarlóságokat, melyekről portrékötetekben általában nem szoktak beszélni. Berek Kati mindig is bátor, őszinte ember volt – ahogy fogalmazott, talán ezért sem kapott Kossuth-díjat. A hatalom nem szerette, csak megtűrte, amikor kiállt a pódiumra, és többek között Nagy László verseit is szavalta.
A kötet Nagy László híres versének címét kölcsönzi, s tisztelgés gyanánt az első oldalon maga a vers is olvasható.

„Én győztem! Ez az igazság: én győztem!” – mondta megrendítő örömmel Berek Kati az őt ünneplőknek, a hosszú sorban dedikálásra váró lelkes közönségnek.

Valóban Ő győzött: ez a kötet is győzelmének ékes bizonyítéka.
[Deák Attila; www.terasz.hu]