Ma egyszerre 5 értesítést hozott a villámposta, azzal a megjegyzéssel, hogy azok tartalma bizalmas. Bizalmasan közölték bennük, hogy a Szülőföld Alaphoz benyújtott mind az öt pályázatomat (amely a MEDIAN könyvkiadó jövő év eleji könyvkiadói programjára, az AnimaPortál támogatására, bemutatókra, egyebekre nyújtatott be azzal, hogy csak bátran, idén végre lesz pénz, ha tavaly nem jutott is szinte semmmire) — NEM RÉSZESÜLT TÁMOGATÁSBAN. Talán egyszerűbb lett volna NEM KIÍRNI a pályázatokat, csak szétosztani simán, suba alatt azok közt, akik valamiért érdemesebbek rá, mert láthatóbb, közérdekűbb, országosabb, fontosabb munkát végeznek, mint mi itt, kiadók, értelmiségiek, évtizedek óta. A támogatottak névsora megtalálható a világhálón. Nem kétlem, hogy nekik ugyanúgy szükségük van rá. Csakhogy amíg helyi szinten önkormányzati és vállalkozói támogatással könnyen megvalósítható bármi, addig az értékteremtő országos-nemzetközi szellemi műhelyek más forrásokból nem tudnak működni, csak pályázati támogatásokból. Lerágott csont, ki hinné, hogy ötévente újra el kell mondani… 21 évvel a rendszerváltások után a kultúra még mindig a hatalom hálójában vergődik, még mindig a politika dönti el, ki élheti túl az önkizsákmányolás évtizedeit, számára mi jelent értéket és mi nem. Megint nem szakmai komissziók határoznak értékeink túléléséről… További kommentár fölösleges.
Haraszti Mária
Bíró Szabolcs
Miért nem lepődöm meg?