Sajátos helyzete van a pozsonyi székhelyű Mediannak hazai magyar kiadóink között. Nem csupán azért, mert gyakorlatilag a legfiatalabb könyvműhelyek közé tartozik (bár 1994-ben alakult, ténylegesen 2007-től jelentet meg önállóan kiadványokat), hanem mert nem csak könyvkiadással foglalkozik – a Median gondozásában zenei elbumok, filmek is készülnek. Haraszti Mária kiadóigazgató április 6-án a Pozsonyi Casinóban mutatta be kiadóját és legfrissebb köteteit.

A kiadványok közül a Csupa főszerep címűben Haraszti Mária dramatizált meséket és színdarabokat ad közre gyermek és ifjúsági színjátszó csoportok számára. Bolemant Éva Pozsonyi ész-lelések című kötete az Új Szó és a Vasárnap hasábjairól ismert szerző tárcáit gyűjti egybe. A színek harmadik világa címmel jelent meg Nagy József kézikönyve, mely gazdag tárháza az idén 84 esztendős pozsonypüspöki festő- és grafikusművész színfelfogásának. Haraszti Mária íróként is újabb kötettel jelentkezett: tizedik könyve Maty Rógyina nagylábujja címmel látott napvilágot, s a könnyed hangvételű művet, amelyben szovjetunióbeli, 1982-ben szerzett féléves tapasztalatairól számol be, elsősorban a fiatalok figyelmébe ajánlja, hogy képet kapjanak egy olyan korszakról, amely számukra már történelem. „Amikor mi hallgattuk a nagyszülők történeteit a kötélverésről, a kenyérsütésről vagy a háborúról, ezek számunkra amolyan hihetetlen, „biztos soha vissza nem térő”-korszak meséinek tűntek, pedig nem így van. A mai napig égető, vissza-visszatérő probléma a nemzetiségi kérdés, a nemzetek közti viszályok és sok olyan emberi természetünkből adódó konfliktus, amire mindegyik könyvemben igyekszem kitérni.”

Az esten Haraszti Mária legújabb könyvéből, valamint korábbi, a szintén önéletrajzi ihletésű Pimpimpáré című regényéből Jakubecz László színművész olvasott fel részleteket.

Előkészületben van a Median műhelyében a Történelem a tűzhelyen című kötet is, amely Mikola Anikónak, 1996-ban elhunyt költőnknek a publicisztikai írásait gyűjti egybe. „Mikola Anikó emléke előtt azzal is tisztelgünk, hogy az Anima Társaság szervezésében minden évben átadjuk a róla elnevezett díjat. Ezt olyan nő kaphatja, aki a közéletben, a művészeti életben maradandót, értékeset alkot.”

Haraszti Mária több mint egy évtizeden át az AB-ART művészeti igazgatójaként, a Szőrös Kő szerkesztőjeként dolgozott, ez alatt az idő alatt mintegy 350 kötetet rendezett sajtó alá. A sors aztán úgy hozta, hogy magán- és szakmai életében egyaránt új fejezetet kellett nyitnia. Hazai berkekben egyébként ő az egyetlen, aki nőként kiadót vezet. „Nehéz volt a váltás – árulta el az est befejése utáni rövid interjúban lapunknak. – Most se könnyű, főleg mert nőként az emberben jobban él a segíteni, adni akarás, mint az üzleti érdek, érzék. Ez azért nagyon befolyásolja a döntést, amikor tárgyalni kell. De szeretném, ha minden szerző úgy érezné: fontos, amit létrehoz. Lényeges, hogy sikerüljön lehetőségeket teremteni sokféle művészi elképzelésnek, főleg a nőknek, akik kevésbé törtetőek szakmai szempontból, és a fiataloknak, akiknek még meg kell találniuk a helyüket, és ehhez fontos időben elindulniuk.”

A Median kiadó sokrétű tevékenységének mozgatórugóit így foglalta össze: „Az, hogy sok területtel foglalkozom, sokrétű érdeklődésemet mutatja. Nem csupán szerkesztőként dolgozom, rádiós is voltam, előadóművészi vizsgám is van, és a szakmai múlt nem múlik el nyomtalanul. Emellett rendkívül bosszant, hogy a szlovákiai magyarság viszonylatában számos terület van, ami máig lefedetlen. Pedig a meglévő értékeinket meg kellene menteni, vagy legalább dokumentálni. Nincs fejlett hanghordozó- és dokumentumfilm-gyártásunk… Az elmúlt években persze örvendetesen fölfutott sok nagyon jó filmes és zenei vállalkozás, így ha késve is, de talán sikerül a hiányok pótlása, a fiatalabb generáció talán bölcsebben és tudatosabban építi ki a teljes kulturális és mediális struktúrát, hogy egyszer talán időben és térben összhangba kerülnek az igények és lehetőségek. Nem lesz könnyű: minden tehetséges ember többszörösen lekötött, „multifunkcionális”, s a kultúrában vállalkozni eléggé bizonytalan állapot, sokan nem képesek huzamosan elviselni.”

Hogy mire a legbüszkébb a Mediant illetően? „Nagyon örülök annak, hogy sikerült három filmet tető alá hoznunk. A népi hagyományt feldolgozó Tejfalusi dőrejárást Ozogány Ernő forgatókönyvéből Czibula Csaba operatőrrel készítettük. Pozsonypüspökiről ismeretterjesztő filmet forgattunk, ezt szinte hetente vetítik Pozsonypüspökin a turistáknak. Szijjártó Jenő születésének 90. évfordulójára sikerült elkészíteni a Zene és lélek című dokumentumfilmet, amelyben a családtagokon kívül egykori munkatársai, kórustagok, karnagyok emlékeznek rá. Bemutattuk Budapesten és Pozsonyban is. A gond az, hogy mivel nincs önálló, független kisebbségi tévéadásunk, ami egész nap sugározna, s a rádiónk is korlátozottan hallható, nagyon nehéz ezeket a megszületett alkotásokat a köztudatba juttatni. A készülő könyvemnek, amely a rendszerváltásról szól majd, éppen az lesz témája, hogy milyen tanulságokat vonhat le értelmiségünk az akkori időszakból, hogy mi mindent rontottunk el, mit nem csináltunk végig, és mi minden hiányzik. Például a teljes mediális lefedettség. Épp az a csatornánk hiányzik, amely ma a legkorszerűbb információs eszköz: az önálló televízió, amivel az eredményeinket, a sikereinket a köztudatba tudnánk juttatni. Hatalmas mozgósító és megtartó erőt jelentene. Ha belegondolunk abba, hogy az egyik hazai kereskedelmi tévécsatornánál csak a hírszerkesztőségében 200 ember dolgozik… Mit tudnánk mi csinálni 200 értelmiségi munkahellyel a fővárosban? Csodákat.”

A készülő könyvről elárulta, „egylőre fejben íródik. Úgy dolgozom, hogy fejben már rég kész van, mire papírra vetem. Általában készre írok. Ami a kiadót illeti: idén a Median tevékenységében újra a könyvkiadásé lesz a főszerep.”

(Új Szó, 2010 április)