Teleki Mária-Pongrácz Flóra: Gőbűgyöp meg pimpimpáré
(Egy dél-csallóközi falu, Vásárút nyelvjárása és dűlőnevei)
„Én még találkoztam olyan idős asszonnyal, aki ikesen ragozta az ikes igét. Egy nyelvésznek a huszadik században ez olyan gyönyörűség, mint egy csillagásznak meglátni a távcsövén egy kisbolygót, vagy egy entomológusnak találni egy rég kihaltnak vélt bogarat, amelyet eddig csak fosszíliákban zárványként tanulmányozhatott.”
Menyhárt József előszavával.
„Teleki Mária és Pongrácz Flóra könyve ritka kincs, amely maga is kincseket tár elénk és dolgoz fel a megőrzés szándékával. Az ismertetett anyag a csallóközi Vásárút nyelvi sajátosságait rendszerezi szakszerű alapossággal, felvillantva a község történeti múltjának, hagyományainak, legendáriumának, az ott élők mentalitásának nyelvben megőrzött elemeit. A felgyűjtés és rendszerezés mellett éppen ez a kötet másik erénye: rendkívül olvasmányosan adja közre a szerzők által láthatóan bensőségesen ismert anyagot.” (Görözdi Judit)
„Frajeros előszó
Könyékig dúskál a kincsekben, aki ezt a kiadványt kézbe veszi és beleolvas*. Ne aranyra és drágakőre gondoljon itt az Olvasó: annál sokkal mulandóbb és egyben élőbb nyelvi, nyelvjárási kincsekre készüljön, és engedje, hogy a kötetben bemutatott csallóközi Vásárút nyelvi gazdagsága magával ragadja és elkápráztassa.
Kell ez? – kérdezhetné korunk embere mobiltelefonját markolva, az internet világából kipislogva… Ugyan minek és főleg: kinek?! Haladni kell a korral, emberek, aki nyelvjárásban beszél, az amúgy is csak műveletlen, együgyű… Ami persze egyáltalán nem igaz, hiszen a szlovákiai magyar nyelvhasználók zömének mindennapjai a nyelvjárásban zajlanak. Mégis joggal motoszkál bennünk a kérdés: tudniuk kell-e vajon az unokáknak is, hogy mit jelent nagyszüleik beszédében a csetres, milyen az, ha valaki bilicke vagy pilicke (s hozzá ráadásul még elemezne is!), és vajon a gyüggyő az nyunnyó is egyben, vagy egyszerűen lüttyő csak.
Másképpen fogalmazva: miért érdemes a megjelentetésre egy olyan kiadvány, mely a nyelvjárásokkal, a szlovákiai magyar nyelvjárások közül egy konkrét település, Vásárút nyelvi, nyelvjárási és nyelvhasználati sajátosságaival foglalkozik?
A válasz – és éppen ezért e rövid előszó is – frajeros (azaz ’hetyke’): mert a sokszínűség, amely a nyelvhasználat és nyelvváltozatok, így a nyelvjárás sajátja, nem takargatható! Azt igenis meg kell mutatni! Sőt! Büszkének kell rá lenni, hiszen az a tarkaság, az a nyelvi lelemény és gazdagság, amelynek bemutatására e kötet szerzői vállalkoztak, olyan kincs, amelyet közszemlére kell tenni, amelyre fel kell hívni a nyelvet használók figyelmét és amely nyelvjárást – s talán ez a legfontosabb – használni kell. Mert a nyelv változataiban él, és csakis akkor él, ha beszélik… ha élnek vele…
Értékes könyv ez, hiszen nem csak a vásárútiak olvasnak majd bele mosolyogva, hogy tényleg, ezek vagyunk, igen, ezt így mondjuk… És értékét nagyban emeli még, hogy a leendő és a már gyakorló magyartanárok szempontjából ugyancsak haszonnal forgatható e dialektológiai vonatkozású munka, hiszen az iskolába kerülő szlovákiai magyar – így a vásárúti – gyermekek többsége is a nyelvjárásba születik és nő bele (nyőll beléje), tehát a nyelvjárásban szocializálódik. Éppen ezért az anyanyelvet oktató pedagógusnak is ismernie kell azt a nyelvi alapot, melyre munkája során építhet.
Végezetül pedig az egész szlovákiai magyar közösség szempontjából is hasznos e kiadvány, hiszen uniformizálódó világunkban nem csak a vásárútiak figyelmét hívja fel arra, hogy milyen kincsesek, gazdagok, fontosak és ugyanakkor mennyire veszélyeztetettek nyelvjárásaink. A nyelvjáráskutatás tényként kezeli, hogy különösen a perem- és szórványhelyzetben élő magyar közösségek nyelvjárásait fenyegeti a kihalás veszélye, melyet a rohamos asszimiláció mellett a nyelvjárások negatív megítélése is siettet. A kulturális globalizáció káros következményeit, így a kulturális sokszínűség és vitalitás háttérbe szorulását csakis a helyi és regionális kultúrák megerősítésével lehetne ellensúlyozni. Ez viszont elképzelhetetlen a helyi kultúrák fontos hordozói, a nyelvjárások nélkül. Köszönet a szerzőknek a vásárúti nyelvi kincsesláda bemutatásáért!
Menyhárt József
Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra
Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék”
Bíró Szabolcs belopta magát a szívembe. Nyári olvasmányaim közt üde színfolt volt a nagyon szép tervezésű, rangos kivitelezésű könyv, amelyet gyönyörűség kézbe venni. És végig lekötött, gyakran megmosolyogtatott. Témája és pergő cselekménye a világsikernek örvendő Da Vinci kódra „hajaz”, de ez engem egyáltalán nem zavart, mert a „Sub Rosa” a mi saját történetünk. (A Da Vinci kód egyáltalán nem hagyott bennem szép emléket, sajnos évekkel ezelőtt éppen húsvétkor olvastam, és az egyházat érintő fantáziálása miatt többször berzenkedtem, mint amennyiszer elmerültem az olvasásában.)
Vajdasági felolvasókörutat tartott a pozsonyi Szőrös Kő folyóirat
A pozsonyi MEDIAN kiadó szerzői, Bolemant Éva és Haraszti Mária a Vörösmarty téren dedikálnak június 5-én, szombaton 15 órától a szlovákiai magyar kiadók könyvsátra előtt, 16 órától a Xantusz könyvterjesztő vállalat könyvsátra előtt.
